Általában sok teendője van egy elsősegélynyújtónak, amikor segítséget nyújt. Valljuk be, nem kevés agymunkát igényel, hogy egyszerre odafigyeljünk megannyi tényezőre - a saját biztonságunk, a beteg biztonsága, a beteg kezelése, kikérdezése, mentők értesítése, és még sorolhatnám. A következőkben bemutatok nektek egy olyan protokollt, eljárási sablont, amit minden esetre rá tudtok húzni, és nagyban megkönnyíti a segélynyújtást, ezzel megnövelve a beteg esélyeit.

Hát akkor, vágjunk bele!

I. Első teendő: biztonságról való gondoskodás.

Nem szeretnék most papolni olyan dolgokról, amik a gyakorlatban nem hasznosak, de tapasztalatból mondom, sokszor nem is sejtenénk, hogy mi, vagy a betegünk veszélyben van. Ilyen például, amikor belépünk egy házba, a földön fekszik egy eszméletlennek tűnő beteg. Ha megkezdenénk a beteg ellátását, az életünkbe kerülne - lehet, hogy eszünkbe sem jutott, de jelen esetben szén-monoxid-mérgezés volt. Szoktuk mondani: "halott hős nem ment életet" - a legnagyobb hősök azok, akik tudnak segíteni, akik pedig meghalnak, vagy akár csak megsérülnek, azok nem fognak tudni életet menteni.

Helyszínre érkezve győződjünk meg a biztonságunkról, gondoljunk mindenre (elektromosság, forgalom, mérgezés, tűz- és robbanásveszély, aggresszivitás), majd ha észleltünk veszélyforrást, mihamarabb tegyünk azért (ha tudunk), hogy biztonságosan megszüntessük (fényvisszaverő mellény felvétele, áramtalanítás, stb). Ha nem tudjuk megszüntetni biztonságosan a veszélyforrást (fegyveres személy, tűz, stb), a helyszínt és szükség esetén a beteget is mielőbb hagyjuk el és haladéktalanul értesítsük a megfelelő szerveket (rendőrség 107, tűzoltóság 105).

Amire sokan nem is gondolnak itt, az a fertőzésveszély, ami azonban könnyen -legtöbbször egyszerű gumikesztyű segítségével- kiküszöbölhető. Tegyük hát meg!

Ha a saját biztonságunk megvan, vizsgáljuk a beteg biztonságát, ha nincs biztonságban, vigyük el a helyszínről. Erre tökéletes módszer a Rautek-féle műfogás (felültetett beteg hónalja alá nyúlunk hátulról egyik karját könyékben behajlítjuk, alkar két végét megfogjuk, és a beteget enyhén megemelve húzzuk).

Ha a biztonság megvan, már foglalkozhatunk a szó szoros értelmében vett elsősegéllyel. Fontos az első benyomás is. Gondolok itt a körülményekre, a beteg testhelyzetére, mozog-e, van-e látható vérzés, mi történhetett, stb.

II. A második teendő a beteggel való kommunikáció.

Ha látszólag eszméletlen, megrázzuk a vállát, hozzá szólunk. Amennyiben továbbra sem reagál, hátrahajtjuk a fejét és légzést vizsgálunk 10 mp-ig, feje fölé hajolva, 3 érzékszervünk segítségével. (->IV. pont)

Ha eszméleténél van, hozzá szólunk, meggyőződünk róla, hogy tudja-e, hol van, megkérdezzük, miben segíthetünk, mi történt, mi a panasza. Ez alapvetően meghatározza, hogyan lépünk tovább. A beteg elájult, vagy csak megbotlott? A hasa fáj, vagy a csuklója, amit a hasához tart? Ilyen kérdésekre keresünk most választ. Most már körvonalazódott bennünk jobb esetben, hogy mivel állunk szemben. 

III. Teljes betegvizsgálat

Habár már nagyjából tudjuk, miről van szó , például tudjuk, hogy a betegnek eltörött az alkarja, vagy kificamodott a bokája, mégis végig kell vizsgálnunk szinte minden esetben a teljes testét, további sérüléseket keresve. (Kivétel: ha a beteg nem lélegzik; illetve, ha egyértelműen ún. izolált sérülése van, tehát pl. elvágta az ujját.)

Hogy ez miért szükséges? Képzeljünk csak el egy motoros balesetest, aki könyök fájdalmakra panaszkodik, nagyon fáj a könyöke, amin egy nagy horzsolás van. Azonban a betegünknek jelen esetben van egy gerincsérülése is, ami miatt nem érzi a lábait; agyrázkódása miatt zavart, ezért fel sem tűnik neki; az érzéketlen lábszárán nyílt törés van, a törött csontvég átszúrt egy artériát, így nadrág alatt erős artériás vérzése van. Ha azzal bajlódnánk ilyenkor, hogy fertőtlenítsük a könyökét és rakjunk rá fedőkötést, nem vennénk észre a súlyos vérzést.

Tehát, a beteget vizsgáljuk át tetőtől talpig. Tapintsuk meg a fejét (Deformitás? Vérzés?), nézzük meg mindkét szemét (pupilla szimmetrikus? /annak kell lennie, ha nem az, akkor például stroke-gyanú, vagy koponyaűri vérzés; pupilla szűk/tág? Mérgezésekre utalhatnak; szem alatt pápaszem-bevérzés? Koponyaalapi törésre utal); nézzünk bele az orrába, fülébe, hátsó garatfalára (vér/tiszta folyadék szivárgása: koponyaalapi törés); tapintsuk meg két oldalról a nyaki gerincet (deformitás és/vagy fájdalom: gerincsérülés: nem mozoghat); kulcscsontját, vállát, felkarját tapintsuk meg (deformitás/fájdalom: törés); mellkas két oldalról összenyomása (fájdalom: bordatörés); alkar, csukló tapintása (deformitás, fájdalom: törés); ujjait megmozgatjuk, megkérdezzük, érzi-e, amikor hozzáérünk (rendellenes: gerincsérülés → nem mozgatjuk); has tapintása (fájdalom); medence nyomása (fájdalom: medencetörés → nem mozgatjuk); combcsont és lábszár vizsgálata; érintés a lábakon, lábujjak mozgattatása (gerincsérülés).

Eközben a beteggel folyamatosan beszélgetünk, megkérdezzük: Mi történt pontosan, mire emlékszik? Milyen panaszai vannak? Van valamilyen betegsége? Gyógyszerallergia? Szed valamilyen gyógyszert? És természetesen a többi kérdés, ami szituációfüggő.

IV. sürgős ellátást igénylő sérülések ellátása

A teljes betegvizsgálatot azonnal félbeszakítjuk, ha találunk valami sürgősen ellátandót, és gyorsan ellátjuk (súlyos artériás vérzés → végtagemelés, nyomáspont, nyomókötés); vagy ha a beteg eszméletét veszti (légzésfigyelés, kielégítő légzés esetén stabil oldalfekvés). Ennek a pontnak a „Sürgős teendők” nevet adhatjuk. Miután a félbeszakítás okát elláttuk (nyomókötés), folytatjuk és befejezzük a teljes betegvizsgálatot.

V. Mentők értesítése (104)

A következő teendő a mentőhívás (104). Ezen sokan biztosan meglepődnek, hogy még csak most. Azonban gondoljunk bele: az elején a betegről semmit sem tudunk. Így gyakorlatilag nem tudnánk megmondani a diszpécsernek (KICS: Központi Irányító Csoport), hogy mihez kérünk mentőt. Ez több hibához is vezethet, például, hogy mivel a telefon túlsó oldalán nem látják a beteget, túl alacsony felszereltségű mentőt küld, túl lassan, így a beteg ellátása nehézkes lesz; illetve túl magas felszereltségű egységet küld, ezzel azt lefoglalja, amíg talán máshol tényleg arra lenne szükség. Kissé jobb megoldás lenne, ha a II. pont után hívnánk mentőt, azonban ekkor az esetleges észre nem vett sérüléseket nem jelentenénk, noha talán azok határoznák meg a beteg ellátását. Például, ha nem veszünk észre egy nadrág alatti súlyos vérzést (valószínűtlennek tűnhet, de ha egy autóbalesetre gondolunk, több sérülttel, izgalommal, stresszel, máris reális a kép), és csak törött alkarhoz kérünk mentőt, lassabban jön a mentőegység. És ha a teljes betegvizsgálat után hívnánk mentőt? A mentőhívás alatt ekkor a súlyosan vérző beteg kivérezne („elvérezne”), de ha nem is, állapota minden bizonnyal romlana. Mivel a mentők sem tudnak többet tenni ekkor, mint nyomókötés, ezért először mi felhelyezzük, és utána hívunk mentőt. Illik tudni, hogy keringésmegállás esetén (eszméletlen beteg nem lélegzik vagy horkolásszerű akadozó légzés) a mentőket az újraélesztés megkezdése előtt kell hívni /ha nincs segítőnk/, mivel a korai defibrillálás mentheti meg a beteg életét. Gyermekeknél 1 perc újraélesztés után hívunk mentőt, mivel általában az ő keringésmegállásukat nem szíveredetű, hanem légzőszervi eredetű kórkép okozza, és így gyorsan oxigénhez jut. Ezek után természetesen mindkét esetben folytatjuk az újraélesztést (30 mellkasi nyomás:2befújás).

A telefon túlsó felén ülő mentőtiszttel közölni kell a saját nevünket, a pontos címet, a beteg nemét és hozzávetőleges korát, a kórkép jellegét, az esetleges veszélyforrást, műszaki mentés/tűzoltóság/rendőrség szükségességét, és a saját telefonszámunkat.

VI. Betegellátás

Miután a mentőket értesítjük, ellátjuk a beteget. Nyugalomba helyezzük a törött végtagjait, kulcscsont-, váll-, felkarcsont sérülést 2db, alkar-, csuklósérülést 1 db háromszögletű kendővel rögzítünk. Idegen testeket bent hagyjuk, rögzítjük. Hajszáleres vérzésű sebeket fertőtlenítjük, lefedjük. Szükség esetén sapkakötést helyezünk fel, törött orra, állra parittyakötés. A beteget a megfelelő testhelyzetbe helyezzük: izolált könnyű sérülésnél, ha nincs gerincsérülés-gyanú, ültetjük; mellkasi fájdalmas vagy nehézlégző beteget félülő testhelyzetbe helyezünk; koponyaalapi törés gyanút megemelt fejjel fektetünk; eszméleténél lévő arccsonttörött beteget hasra fektetünk, homlokát és mellkasa felső részét alátámasztjuk; hasi fájdalom esetén lábakat felhúzva, fejet alátámasztva fektetjük; minden eszméletlen, jól légző, nem gerinc-/fej-/borda-/hasi-/medence-/combcsontsérültet stabil oldalfekvésbe; gerincsérülés-gyanús, kielégítően légző eszméletlen beteget nem mozdítunk; a nem légző/horkolásszerűen akadozó légzésű beteget a hátára fektetjük, újraélesztjük. Ha a beteg shock tüneteit mutatja (izzadás, sápadt, hideg bőr, szapora, gyenge pulzus, tudatzavar, végül eszméletlenség), lábát megemeljük. A mentők kiérkezéséig a beteggel folyamatosan beszélgetünk, állapotát figyeljük.

VII. Finálé

Végül, amikor a mentők kiérkeznek, elmondunk nekik röviden mindent, amit megtudtunk, és felajánljuk a segítségünket.

A kérdéseket várom az elsosegely@citromail.hu címre, illetve a facebook-oldalon (www.facebook.com/igymentseletet)

 Mivel bármikor kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor Neked kell elsősegélyt nyújtanod, jobb, ha felkészülsz előre, mit fogsz érezni élesben.

 Első az ijedtség. Ezen mindannyian átesünk, mentősök is, a különbség azonban abban rejlik, hogy tud-e minket uralni ez az érzés, és képesek vagyunk-e legyőzni. Ha akarjuk, képesek vagyunk rá.

Az ijedtséggel párhuzamosan már el is indulunk a beteg felé, szívünk erősen dobog a torkunkban, esetleg remeg a kezünk-lábunk. Ezek után veszünk egy mély levegőt, körülnézünk, belátjuk, hogy segítenünk kell, nekünk és nem másnak. Egy pillanatot szánunk arra, hogy átgondoljuk az esetet, megtervezzük az ellátást. Ezt hosszan írtam le, de maximum pár másodperc telt el eddig, odaérünk a beteghez.

Már nem magunkra figyelünk, hanem rá. Nem az uralja a gondolatainkat, hogy izgulunk, hanem cselekszünk, és pörög az agyunk.

Megállapítjuk, eszméleténél van-e, ha nem, lélegzik-e, ha nem, segítséget (104) hív(at)unk és újraélesztünk. Ha kielégítően lélegzik, de eszméletlen: stabil oldalfelvésbe rakjuk. Ha eszméleténél van, beszélünk hozzá, kikérdezzük, tudja-e hol van, milyen nap van, mi a panasza, stb.

Ezzel egy időben lefektetjük (kivéve: gerincsérült: nem mozgatjuk; mellkasi panaszok:mozgástilalom és félig ülő testhelyzet). Esetleges súlyos vérzésnél sérült végtagot megemeljük, spriccelő vérzés esetén artériás nyomáspontot alkalmazunk, súlyos vérzésekre nyomókötés. Ha sápadt, pulzusa gyenge: lábait megemeljük.

Hívjuk/-atjuk a mentőket (104).

Majd a fejétől a lábfejéig mindent átvizsgálunk. Közben a tanultak pörögnek a fejünkben, összerakjuk a képet.

A sérült ellátását folytatjuk a mentők kiérkezéséig, további kérdéseket teszünk föl neki (ismert betegségek, név, kor, gyógyszerszedés, (gyógyszer)allergia, utolsó étkezés, stb. Már a kezünkben az irányítás.

Megérkeznek a mentők. Elmondjuk nekik, mit tudtunk meg, mit csináltunk, felajánljuk a segítségünket. Végeztünk! Megmentettünk egy életet! Gratulálok!

Mai cikkemben beszélek arról, mire is számíthatunk a hétvégén (extrém hideg, szél, hó, stb.), és arról, hogy hogyan tudunk bajba jutottakon, és akár magunkon is segíteni. Elzárt utakon rekedtél? Fagyási sérülés? Kihűlés? Itt a válasz, mit kell tenned...

Pár szó a várható eseményekről - erre számíts!

Meteorológiai szakzsargonok nélkül: péntektől szél lesz, hó és hideg. Ez biztos. Legnagyobb hó DK-en 35cm körül lesz, legszerencsésebbek az ÉNY-iak, ők megússzák 5cm-rel. Budapestre 17 cm-t mondanak a szuperszámítógépek. A havazás DK-en péntek (02.03.) dél körül, ÉNY-on szombat dél körül kezdődik. Akár -20°C is előfordulhat. 

Könnyen előfordulhat, hogy:

-Hótorlaszok alakulnak ki, így megbénulhat a közlekedés, autók rekedhetnek a hidegben az utakon

-A közlekedés megnehezültsége miatt a gyógyszerek, élelmiszerek, mentőegységek nehezebben jutnak el oda, ahol szükség van rájuk. Különösen így van ez kisebb városok, falvak, tanyák esetén!

-Az elakadt autókban az utasok kihűlnek.

-Ideiglenesen szünetel az áram- és gázellátás.

-Ónos eső, lefagyott utak, rossz látási viszonyok miatt sok-sok közlekedési baleset következik be.

A teendők... Így élheted túl könnyedén vészhelyzetben is!

Fontos, hogy MÁR MOST elkezdj készülődni. Elő a hólapáttal, az elemes rádióval!

Szerezz be több napra elegendő ételt!

Tüzelőanyag, alternatív fűtőeszköz is létfontosságú!

Feltöltött mobiltelefon... Veszély esetén ingyenesen hívhatod a 112-t és már úton is a segítség!

Öltözék: Vízhatlan, meleg dzseki, polár pulóver, jó minőségű sapka és kétujjas kesztyű. 

Víztelenítsd a csapokat!

Hóvihar esetén otthon:

Csak maradj nyugodtan, olvasgass, nézz tv-t, kövesd a híradásokat! Ne végezz fizikai munkát mert éppen elég munkája lesz a mentőknek és baleset esetén nehezen tudjuk megközelíteni a házat, ha hóvihar van! És maradj otthon, a jó melegben. Nem éri meg kimenni...

Ha tüzelőanyaggal kell fűtened, vigyázz, nehogy CO-mérgezést kapj! Legyen a kémény szabad és legyen jó szellőzés! Szellőztess gyakran!

Gyógyszerek, meleg tea...

Bajba jutva út közben

Először is: ne indulj el otthonról!

De hát mondhatom én ezt, úgyis elindulnak jó néhányan, és szükségük lesz a következő tippekre:

Téli gumi, jó műszaki állapot! Fontos!!

Legyen az autóban meleg tea, pokróc, élelem!

Kesztyű, lapát, telefon, üzemanyag... Ezekről sem szabad megfeledkezni!

Ne előzd meg a munkagépeket! Hidd el, jobb lesz így...:)

Ha az autóban rekedsz:

-Ne hagyd el az autót! Az autóban a mentőegység sokkal-sokkal könnyebben talál meg, mint valahol jegessé fagyva az egyik hókupac alatt...

-Vészjelzés: vészvillogó, háromszög, telefon (pl 112)!

-Óránként 10 percre indítsd be a motort, a fűtést, így biztosítva a kellő meleget! Szellőztess és nézd meg a kipufogót a szén-monoxid-mérgezés elkerülése érdekében!

-Felváltva aludjatok, várva a mentőcsapatokra. Közben mozogjatok az autóban, tornázzatok! Így melegen tarthatjátok magatokat! Nyugodjatok meg, már jövünk...:)

Kihűlés, fagyás

Az emberi testhőmérséklet normálisan nem csökken 36°C alá. Azonban, például a hideg idő miatt jelentősen lecsökkenhet, így különböző szervi deficitekhez és akár halálhoz is vezethet. Ezt hívjuk kihűlésnek, idegen szóval hypothermiának. A bajba jutott először remegni, dideregni kezd, ezzel próbálva szinten tartani a testhőmérsékletét. Majd a betegünk szívverése szapora lesz, tudata zavart lesz. Hallucináció, aluszékonyság lép fel, a beteg pupillái kitágulnak, majd eszméletét veszti. 

Fontos megjegyezni, hogy kihűlés esetén a beteget lehetőleg nem szabad mozgatni, illetve tilos a hirtelen, gyors felmelegítés, mivel mindkét hibás cselekedet szívritmuszavarokhoz, így akár halálhoz is vezethet. Helyette csavarjuk a beteget takaróba, ha tud nyelni, és eszméleténél van, adjunk neki lassan meleg de nem forró italt és akár (ha egészségesek vagyunk és nem hűltünk ki), mellé is bújhatunk. Természetesen kihűlés esetén értesítsük a mentőket (104). 

Továbbá eloszlatnék egy tévhitet: Az elterjedt nézetekkel ellentétben igazából az alkohol nemcsak hogy nem melegít, hanem kihűt és csökkenti a testhőmérsékletet, ezzel súlyosbítva a helyzetet. Tehát nem adunk alkoholt a betegnek!!! (A tévhit alapja, hogy az ittas ember nem érzi a kihűlés kellemetlen tüneteit. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy minden rendben van, mindössze a tüneteket fedi el!)

Ha a betegnek nincs/leáll a légzése (vagy horkolásszerű), azonnal kezdjük meg az újraélesztést! (30 mellkaskompresszió: 2 befújás orrba:30:2 stb...)

Kávét, energiaitalt, erős teát kerüljük, mert növelik a szívritmuszavarok előfordulási valószínűségét!

Lássuk be, meg is előzhetjük a kihűlést...: hasznos a sok szőlőcukor fogyasztása, nagy energiatartalma miatt könnyebben tudjuk fenntartani a megfelelő hőmérsékletet.

Idősek, betegek és gyermekek fokozottan ki vannak téve a kihűlés veszélyének!

A Hervis-ben és a Decathlon-ban lehet kapni egyszer használatos kéz- és testmelegítőt. Ezeket zacskójukból kivéve exoterm kémiai reakcióba lép a levegő oxigénjével, így felmelegedik, órákon át meleget árasztva. Nem is drága, én például mentés közben is használni szoktam. 

Fagyási sérülés esetén egyes szövetek szimplán megfagynak. Ez először érzéketlen, fehér bőrfelülettel jár, majd az érintett terület megdagad, felduzzad és felhólyagosodik. Ezek után a végtag beszürkülhet és felpuhulhat.

A fagyott testrészt fel kell melegíteni. Ehhez például pokróc vagy meleg (max 35-40°C-os) víz használható. Ne melegítsük azonban fel a testrészt, ha újra le fog hűlni, mert így több kárt okozunk! A felmelegített sérülést sterilen fedjük, majd orvoshoz fordulunk. A felmelegítés alatt a sérültnek egyre nagyobb fájdalmai lesznek, azonban ez jó jel. Semmiképpen se használjunk lángot a felmelegítéshez, mert egy a fagyási sérülésen egy égési sérülés szép feladat egy gyakorlott orvos számára is (mivel a terület érzéketlen, ezért nem érzi az égést...).

Hajléktalan, hidegben alvó ember láttán hívjátok a Menhely Alapítványt: +36 (1) 338 4186

Összefoglalva...

Remélem, mindenkinek kellemesen telik/telt a karácsony, és nem kellett használni az előző cikkben leírtakat. (Gazdasági világválság van, kisebbek a karácsonyfák, kevesebben esnek le a létráról.) 

Ha vérünket adjuk az ünnepekért, avagy a vágott sebek ellátása

Az ünnepek alatt könnyen előfordulhat, hogy ilyen-olyan sebeket szerzünk például sütés-főzés közben.

Háromfajta vérzést különböztetünk meg, amiknek az ellátása is máshogy történik.

Az első, legenyhébb típus a hajszáleres, más néven kapilláris vérzés. Könnyen fel lehet ismerni, hiszen a vér lassan gyöngyözik a sebből, nem lüktet. Az ellátása egyszerű: fertőtlenítés után steril mullal, vagy ragtapasszal fedjük.

A második vérzési típus a visszeres, más néven vénás vérzés. A sebből a vér folyik, és sötét színű. A sérült végtagot fölemeljük, a sérültet lefektetjük, a vérzés már ezzel is csökken. A sebre nyomókötést helyezünk, ami úgy néz ki, hogy a sebbe/-re rakunk egy félbehajtott mull (=géz) pólyát, és szoros pólyamenetekkel körbekötjük. Ezek után természetesen kórház/mentő.

A harmadik vérzésfajta a verőeres, más néven artériás vérzés. Könnyen megkülönböztethető a többitől, mivel jelen esetben a vér ritmikusan spriccel, színe élénkpiros. Az ellátása megegyezik a visszeres vérzés ellátásával, tehát a fektetés, emelés, nyomókötés, annyival kibővítve, hogy itt nyomáspontokat is alkalmazhatunk a kötés felhelyezése előtt. Ezalatt azt értem, hogy a sérült artériát elszorítjuk valahol a szív és a sérülés között, például nekinyomjuk a felkar belső oldalán a felkarcsontnak, vagy ököllel nekinyomjuk a comb belső-felső oldalán a combcsontnak. Így várjuk a mentőket. A sérült végtagot teljesen elszorítani gyakorlatilag sosem szabad, tehát körbekötni a sérülés fölött, övvel leszorítani, stb szigorúan tilos.

Karácsonyi égő, avagy égési sérülések

-Anya, anya, ég a karácsonyfa!. -Kislányom, azt úgy mondjuk, hogy világít!-Anya, már a függöny is világít...

A legegyszerűbb természetesen, ha megelőzzük az égési sérüléseket, tehát... 

-Csak az "új" karácsonyfán gyújtsunk csillagszórót, vagy gyertyát!

-Ne hagyjunk őrizetlenül, vagy gyermek őrzésére gyertyát, gyufát!

-A szilveszteri tűzijátékokat csakis a használati utasítás szerint használjuk, tehát ne használjuk a rakéta kilövő állványaként a kezünket, mások kezét, végbél- vagy más nyílásunkat, mások végbél- vagy más nyílásait, a kutyánk orrát, stbstb. Sajnos ezeknek van valóságalapja, sokan jelentkeznek a balesetiken égett hátsóval... (Valahogy úgy érzem, idén sincs sok értelme, hogy ezeket kiírom, de hát legyen meg:) )

Ha mégis bekövetkezik...

Égési sérülésre tilos nagymama lekvárját, nyálat, tejfölt, tejet, túrót, krémet, vizeletet, "jóhidegjäger"-t kenni, mivel ezek nem steril termékek, sőt a tejtermékekben és a testnedvekben rendkívül sok baktérium található! Égési sérülés nagyon sokszor fertőződik el, ha ennek az esélyét még jobban meg akarjuk értelmetlenül növelni (és még a szilveszteri étkészletünket is csökkenteni), csak tessék!

Fontos, hogy nagyon sokáig hűtsük a sebet. Ezalatt legalább, még egyszer mondom, legalább 15 perces hideg folyóvíz alá tartást értek. Így érhetjük el, hogy a szövetek lehűljenek, és ne égjenek tovább. Valószínűleg a fájdalom kevesebb, mint 15 perc alatt csökken, de ez félrevezető, ekkor a szövetek még mindig lassan tovább égnek...

A hűtés után pedig sterilen fedjük a sebet, steril mull lappal és pólyával, és vigyük orvoshoz a sérültet! 

Szilveszteri mámor, avagy az ittasság...

Hát, nem a kedvenc témám. Mindenesetre azért pár szót szóluk drága részeges honfitársaimról.

Agresszív beteggel vigyázzunk, és legyen valaki mindig a háta mögött!

Ne hagyjunk felügyelet nélkül eszméletlen beteget, akkor is nézzük meg, mi van velük, ha nem is ismerjük őket.

Eszméletlen ittas személynél fontos, hogy: Vizsgáljuk meg, van-e életjelensége (lásd az újraélesztésről írt cikkem), ha van, akkor rakjuk őket stabil oldalfekvésbe és rendszeresen távolítsuk el a hányadékot a szájukból, két ujjal, rajta gézzel és jobb esetben gumikesztyűvel, kanalazó mozdulatokkal. Értesítsük a szegény mentős bajtársakat (104), biztos örömmel tölti el majd őket, hogy újabb részeg embert láthatnak el (de ettől függetlenül tényleg feltétlenül szóljunk nekik!). Figyeljünk, hogy ne hűljenek ki! Keressünk további sérüléseket rajtuk!

Eszméleténél lévő betegre vigyázzunk, ne sérüljön meg, lehetőleg ne igyon többet, ne fulladjanak meg a hányásukban. Majd úgyis kijózanodik, ha sérülése, vagy ittassággal nem összeegyeztethető panasza van, illetve összeesik, elájul, akkor hívjunk mentőt (104)

Kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok nektek, már tudjátok, mit kell csinálni, ha baj van! 

Kérdésekkel nyugodtan keressetek meg, az elsosegely@citromail.hu címen!

Ha további érdekességekre is kíváncsiak vagytok, lájkoljátok a facebook-on az oldalt: http://www.facebook.com/igymentseletet !

 Közelegnek az ünnepek, jön a szeretet, a megértés, és az emberekre dőlt karácsonyfa ünnepe. Egyre több ember vendégeskedik, mind a családtagjainál, mind a baleseti sebészeteken. Mit tehetünk hát, ha mi vagy ismerőseink is kisebb-nagyobb balesetet szenvednek?

A különböző sérüléseket rendhagyó, egyszerre egyetemes és egyedi formában fogom bemutatni, így kérlek titeket, alkalmazzátok a leírt technikákat akkor is, amikor nem pontosan az történt, amit írok, mégis hasonlít rá!

Létráról leesés fadíszítés közben

Ha valaki leesik valahonnan, az ellátás értelem szerint attól függ, hogy hogyan esett, mije sérült. Alapvető szabály, hogy ne mozgassuk a sérültet, mert sérülhetett a gerince, és ha gerincsérültet mozgatunk, akkor lebénulhat! Törött végtagot a talált helyzetben rögzítsük! Láb törésénél például tökéletes, ha körülpárnázzuk a mentők érkezéséig, a lényeg, hogy ne mozgassuk! 

Ha a feje sérült, vagy rövid időre elvesztette az eszméletét, szintén ne mozgassuk és hívjunk mentőt! Ha a füléből/orrából vér folyik, az koponyaalapi törésre utal, ne dugaszoljuk be, hívjunk mentőt! Addig is fektessük le, megemelt fejjel!

Hasonlók a teendők akkor is, ha valaki szánkóval nekimegy egy hóembernek, vagy rádől egy fenyőfa - sérüléstípustól függően.

Rázós karácsony, avagy elektromos ütés

Elektromos ütésnél különösen oda kell figyelni a saját biztonságunkra. Vigyázzunk, mert a beteg is vezeti az áramot, így ne nyúljunk hozzá mindaddig, amíg meg nem bizonyosodtunk  arról, hogy már nem érintkezik az árammal! Ha "lekapcsoltuk" a beteget az áramról (például lekapcsoltuk a biztosítékot, vagy seprűvel óvatosan megszüntettük a kapcsolatát az árammal), ellenőrizzük, hogy eszméleténél van-e (vállrázás), és ha nincs, akkor van-e légzése (fejét hátrahajtjuk, és feje fölé hajolunk, így figyeljük a légzését). Ha nincs légzés, kezdjük meg az újraélesztést, miután mentőt hívtunk (újraélesztésről már írtam egy bejegyzést, olvasd át). Ha légzése van, de eszméletlen (nem reagál a vállrázásra), akkor a mentők kiérkezéséig rakjuk stabil oldalfekvésbe! http://www.hazipatika.com/mediatar/media/Stabil_oldalfektetes/3723

Pár nap múlva további ünnepi balesetekről is fogok írni, mint például égési sérülés, félrenyelés, ittasság és vágott seb ellátása! Várjátok?;)

A következőkben olvashattok 10 érdekes tippet arról, hogyan könnyíthetitek meg mind a beteg számára, mid a saját számotokra az ellátást.

I. Félelem és bizalom

Ha valakit baleset ér, vagy (akár szubjektíve) súlyosan megbetegszik, kiszolgáltatottnak érzi magát, fél. Figyeljük csak meg: mikor fél az ember? Amikor nem tudja irányítani, hogy mik történnek vele. Mindig, amikor félünk, van valamilyen bekövetkez(end)ő, amit nem tudunk befolyásolni. Így van ez akkor is, ha oroszlán üldöz minket –hiszen úgyse tudunk elfutni előle–, és akkor is, ha látjuk, hogy spriccel a vér belőlünk és egyre rosszabbul leszünk – hiszen úgy gondoljuk, ez a progresszió (rosszabbodás) állandó lesz és halálhoz vezet (ez azonban csak ösztönös érzés, sokszor nem reális, mivel az evolúció során még nem „tanulták meg” a génjeink, hogy elsősegélynyújtással itt is lehet életet menteni).

Van azonban kivétel: Ha más tényezők irányítják a velünk történteket, de mi megbízunk abban, hogy ezek a tényezők pozitív hatással vannak ránk, akkor nem félünk. Például egy gyereket irányítják a szülei, de (jó esetben) mégsem félnek a gyermekek a szülőktől (feltéve, ha megbíznak bennük). Ha beülünk egy taxiba, akkor a taxis vezeti az autót, de mégsem félünk tőle. Mennyit jelent a bizalom? Ha rendőrt látunk az utcán, fegyverrel a kezében, nem félünk (már akinek nincs rá oka...), mert tudjuk, hogy nem ellenünk fogja használni, és megbízhatunk benne. Ha azonban egy símaszkos férfit látunk fegyverrel, félünk, mert tudjuk, akár minket is lelőhet. Ezekből következik az 1. törvény, amit minden ellátónak be kéne tartania:

1. Tipp: Adjunk okot a betegnek arra, hogy megbízhassanak bennünk! Mivel mi irányítjuk a sorsukat, ezért csak akkor nem félnek, ha megbízhatnak bennünk. Legyünk kiszámíthatóak! Tudassuk a beteggel (csak hogyha igényt tart rá), hogy milyen most az állapota! Ha fájdalmas művelet következik (akár csak vércukormérés, vénabiztosítás, de mozgatás, stb. is), szóljunk neki előre, úgy hogy reális legyen az előrejelzésünk.

Példaképpen mondanék egy „esetet”, amit pár hete láttam: gyermek SZTK, vérvétel előtt sorakoznak a gyerekek. Mindenkinek máshogy próbálkoznak a szülei enyhíteni a gyermekük bekövetkezendő „óóóriási” fájdalmát. Két külön családra lettem figyelmes: Az egyik („A”) családban a szülők a következőket mondták a gyermeküknek: „Meg fog szúrni a doktornéni és egy kicsit fájni fog, de gyorsan el fog múlni és tudom hogy ügyes és bátor leszel!”. A másik („B”) családban a nagymama ezt mondta az unokájának: „A doktornéni csak meg fog vizsgálni, nem fog fájni, csak megnéz!”.

Mit gondoltok, melyik gyerek hogyan jött ki a szobából?

 Igeeeen, az „A” gyerek büszkén szorította a vattát a karjára, mosolygott és a szülei a fejét simogatták, hogymilyen bátor volt – míg a „B” gyerek ordítása átszűrődött a falon, és vöröslő fejjel, toporzékolva jött ki, nagymamája nem tudott vele mit csinálni. Ennyit jelent hát a megbízhatóság, és hogy mily' gyorsan el lehet veszteni!

II. A figyelem és elterelése

Alaptörvény, hogy egyszerre csak egy dologra tudunk koncentrálni. Ha sminkelünk az autóban, nekimegyünk az oszlopnak (és mit sem ér a smink...). Azonban ha fájdalmat érzünk, rögtön arra figyelünk!

2. tipp: Elterelhetjük a (leginkább gyermek) beteg figyelmét, de csakis akkor, ha nem a fájdalmat szeretnénk, hogy ne vegye észre. Ez ugyanis ellentmondana az 1. tippel, és még nem is működne! Viszont működik például irreális „hiszti” esetén. Imádom, amikor a nagyon könnyű gyermek sérült (akinek igazából nincs is fájdalma, csak a helyzet miatt fél -- ld. kontroll és bizalom) visítása abbamarad, amikor lufit fújok a gumikesztyűmből és elkezdek hülyéskedni vele, majd odaadom neki. Ezalatt a társam pedig ellátja a „harci sérülést”. Dr. Kerényi főorvos úrnak saját módszere van a figyelemelterelésre: például hasfájós (acut has) kisiskolásoktól matekfeladatot kérdez, mire a gyerek ellazítja a hasát, és mire kiszámolta az eredményt (pl 6x8+14), a has vizsgálata már meg is történt! Jó kis módszer, ajánlom!

III. Az átkeretezés

Átkeretezésről beszélünk, ha egy adott dolgot gondolatban más körülmények közé helyezünk. De ez nagyon elvontnak hangzik, lássuk a gyakorlatban:

3. tipp: Gyermek sérülteknél hasznosak lehetnek az ilyesféle mondatok: „Na, látod, milyen nagy kaland volt! Képzeld, egy hét múlva mennyi izgalmasat megélhetsz az osztály/ovistársaidnak!”. Nagyszerű érzés volt, amikor egy síró, vállsérült kislányt élete első röntgene előtt meg tudtam nevettetni így: „Ki a kedvenc sztárod? Még róla sem csinálnak ilyen képet! Odamész, és olyan ép készül rólad, amilyen még egy hercegnőről sem!”.

IV. Az akut stressz-reakció

Ez már kissé komolyabb téma: az akut stressz-reakció vagy akut stressz-szindróma akkor jelentkezik, amikor

4. tipp: Akut stressz-reakció esetén adjunk a „betegnek” forró teát, mondván, 

ez nyugtató tea. Egyrészt érvényesül a placebo-hatás, másrészt a meleg nyugtató hatása, harmadrészt a beteg lelassul, mert a forró teát nem lehet gyorsan meginni. – ezt a módszert kérdésemre Farkas Aranka, pszichológus osztotta meg velem.

V. Agresszív és ellenálló beteg

Az agresszív betegek kezelése legtöbbször gyógyszeres, amiről a gyógyszerelésre jogosultak úgyis meg lettek tanítva, ezért erről bővebben nem írnék.

5. tipp: Agresszív betegek esetén mindig hangsúlyozzuk, hogy segíteni jöttünk, és ehhez az ő segítségük is kell.

6. tipp: Egy ellátó mindig legyen az agresszív beteg háta mögött, így ki tudjuk védeni az esetleges támadását.

7. tipp: Hasznos lehet, ha bizonyításvágyat keltünk az ellenálló betegben: „Fogadjunk, hogy nem tud egyedül ráfeküdni a hordágyra!” És lám-lám, rá is pattant!

VI. Pánikroham kezelése

Pánikroham esetén a beteg irracionális, (látszólag) megmagyarázhatatlan okok miatt bepánikol, gyorsan veszi a levegőt (hyperventiláció), remeg, zsibbad, halálfélelme van, de akár mellkasi fájdalom, sőt gyakorlatilag bármi jelentkezhet.

8. tipp: Tartsunk zacskót a pánikrohamoló beteg szája elé, lélegezzen ebbe, és tudassuk vele, hogy ez egy nagyon hasznos módszer – így is igaz.

9. tipp: Értessük meg a pánikrohamoló beteggel, hogy amit érez, az csak képzelet, nem valós!

10. tipp: Pánikrohamóló beteg arra koncentráljon, ami most történik vele, ne arra, hogy mi fog történni!

Remélem, hasznosak voltak a tippek, ha bármi kérdésetek van, írjatok a facebook-oldalra: www.facebook.com/igymentseletet , vagy az elsosegely@citromail.hu címre!

Érdekes, és mégis nagyon nehéz feladat, ha olyan helyen kell elsősegélyt nyújtanunk, ahol sok sérült van (>5 sérült: tömeges baleset). Lehet ez akár egy buszbaleset, akár egy épület összeomlása, vagy tűzeset. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy helyesen döntsünk, hogy kit lássunk el először és hogyan. Most bemutatok egy egyszerű rendszert, aminek a használatával könnyen helyt állhatunk ilyen helyzetekben.

A SZITUÁCIÓ: autópályán felborult egy turistákat szállító busz. Megállunk, és odamegyünk. Sikoltozást hallunk.

AZ ELLÁTÁS: Nehéz feladat. Körülbelül 50 sérült, pánikhangulat és egyelőre csak mi vagyunk az ellátók. Nagyon-nagyon fontos, hogy hogyan osztjuk be az időnket, minden másodperc számít! Miután ellenőriztük, hogy biztonságban vagyunk-e (pl nem ég a busz), segítséget kérünk. A baleset láttán nyilván megáll egy-két autó. Rámutatunk egy emberre, „hívja (Magyarországon) a 104-et, mondja meg, hogy 40-50 sérült, a nevét, telefonszámát és a helyszínt”. /Kb 10 mp-nél tartunk/. Következő teendő a könnyű sérültek kiszűrése, hogy ne tereljék el a figyelmünket. Ezért bekiáltunk a buszba: „XY elsősegélynyújtó vagyok, aki járóképes, jöjjön a hangom irányába!” /15-20 mp telt el/. Amíg jönnek kifelé, szólunk egy laikusnak, hogy szedjen össze minél több autós elsősegélydobozt és hozza ide, a sofőrökkel/laikusokkal együtt, szükségem lesz a segítségükre. /fél perc telt el. A mentőszolgálat már úton./

A következő teendő már az ellátás. A könnyű sérülteknek megmondjuk, hogy hova menjenek (pl annak a fának atövébe), mindenki feküdjön le és várjon ott minket. Így a buszon 3 kategóriájú sérült maradt: klinikai halottak (keringésleállás), azonnali ellátásra szorulók (artériás vérzés, shock), és súlyos sérültek (pl hasi sérült, nem artériás vérzéssel). Azzal kezdjük, hogy amíg megyünk be a kárhelyre (busz), a segítőknek elmondjuk, hogy mit kell csinálni, miközben mi csináljuk, így nem vesztünk időt. Minden emberhez odamegyünk, rákiáltunk: Uram/hölgyem, jól van, minden rendben? Ha nincs válasz, akkor fejhátrahajtás, hármasfigyeléssel arca fölé hajolunk, halljuk-érezzük a légzését és nézzük a mellkasát. Ha nincs légzés, akkor klinikai halott. Valahogy meg kell jelölnünk a sérülteket, erre a legjobb, ha szalagokat rakunk rájuk (fekete: k. halott; piros: azonnali ellátásra szoruló; sárga: súlyos sérült; zöld: járóbeteg), de mivel ezek általában nincsenek kéznél, alternatív megoldáshoz fordulhatunk, például a homlokokra írjuk, hogy H: halott, A: azonnali ell. szor., S: súlyos s., K: könnyű s.. Sajnos a klinikai halottakat nem kezdhetjük újraéleszteni, mindaddig, amíg az azonnali ellátásra szorulók, és súlyos sérültek nem kerültek ellátásra. Ez sajnos szomorú, de mialatt egy embert újraélesztünk, 10 artériás vérzéses kerülne a klinikai halál állapotába, így ez a stratégia egyértelműen rossz lenne. Tehát: miután meggyőződtünk róla, hogy lélegzik, megnézzük, hogy van-e súlyos vérzése. Ha van, rakunk rá nyomókötést (amit megmutatás után már az „önkénteseink” is el tudnak végezni, így mi továbbálhatunk), és megnézzük, hogy sokkos állapotban van-e (megnyomjuk a tenyerüket/körmüket, és ha a színét visszanyeri 2 mp-en belül, nincs sokk. Sötétben pulzust nézünk csuklón, ha nem vagy rosszul tapintható és szapora, akkor sokk.). Ha sokkos, akkor lefektetjük és lábait alátámasztjuk.

A vérünkben szőlőcukor (glükóz) található oldott állapotban, ez biztosítja a szervezetünk összes sejtjének tápanyagellátását. Az összes sejtünk "szereti a cukrot", ez a működésük (egyik) alapvető szükséglete. Ha nincs cukor, gyakorlatilag éhenhalnak a sejtek. Például az agysejtek kizárólagos energiaforrása a szőlőcukor. A hasnyálmirigy egyes sejtjei felelősek azért, hogy olyan enzimeket válasszanak ki, amik a vércukorszintet növelik (ez a glucagon), és amik csökkentik (ez az inzulin). Ha az inzulin nem termelődik (vagy nem jut el a sejtekhez), az a cukorbetegség.

A cukorbetegeknek maguknak kell szabályozniuk inzulininjekciókkal és sok méréssel a vércukorszintüket, így gyakran előfordulhat, hogy az irányítás "kicsúszik a kezükből". (Nem csak) Cukorbetegeknél szokott előfordulni, hogy a kevés evés vagy a túl sok inzulinbevitel miatt lecsökken a vércukorszintjük. Az ezzel járó jellegzetes tünetegyüttest ők csak így említik: "Hipózok" (a hivatalos név hypoglycaemia). Mint már említettem, az agyunknak nagyon nagy szüksége van a glükózra, így ha kevés van belőle, először éhség jelentkezik (ha ilyenkor a beteg enne, megnövekedne a vércukorszintje, ez egy valóban jó megoldás lenne), majd következnek a hibás működésből fakadó panaszok, tünetek: idegesség, rossz közérzet, izzadás, megfigyelhető még izomremegés is. Ezek után, ahogy az agysejtekhez egyre kevesebb cukor jut, látászavar jelentkezik, a beteg zavart lesz, a beszédük furcsa, artikulálatlan, egy részük álmos, más részük agresszív. Súlyos hypoglycaemia ('hipoglikémia': alacsony vércukorszint) esetén eszméletlenség is fellép.

Az ESET: A beteg egy 10 éves lány, hinta mellett találunk rá, sír, zavart. A hinta felborulva mellette fekszik. A lánnyal kapcsolatot teremtünk (ettől máris megnyugszik egy kicsit), légzése normális, pulzusa enyhén gyors (nyilván az ijedtségtől). Kikérdezzük először őt, a balesetre nem emlékszik. Nyaki- és vállfájdalmakra panaszkodik. A körülötte állók elmondják, hogy a kislány hintázott, a hinta felborult és a vízszintes léc a lányt a fején és vállán találta el. Fején tapintásra érzékeny. Mit csináltunk?

Az ELLÁTÁS: Rögtön Stifnecket (nyakmerevítőt) tettünk rá, mivel gerincsérülés gyanúja merült fel. Mivel a laikusok általában nem hordanak maguknál ilyet (vicces is lenne), nekik azt ajánlom, hogy mondják meg a betegnek, hogy maradjanak mozdulatlanok, és az ellátó két térdével vagy két alkarral rögzítse a fejét, ne mozogjon. Majd megvizsgáltuk a fejét: fájdalmas duzzanat tapintható, füléből/orrából/garatán vér vagy nedv nem folyik. (ezt minden fejsérülésnél ellenőrizni kell, koponyatörést/koponyaűri vérzést jelent.) A beteg érthetően zavart, de térben és időben orientált (tudja, mikor és hol van). Kulcscsontja normálisnak tűnik, lapockája is, de válla miatt aggódunk, ezért Desault-kötést helyeztünk fel ( https://www.youtube.com/watch?v=epRXrPccbZE ) és elindultunk a legközelebbi sürgősségire. Az út (20perc) alatt állapotát folyamatosan szemmel tartottuk, figyeltük tudatállapotát és mozgását. 

A VÉGSŐ ELLÁTÁS: A balesetin megröntgenezték a vállát, a nyakát és a fejét, minden normális volt, súlyos agyrázkódás miatt 24 órás megfigyelésre benntartották. Gyógyultan tért haza.

TANULSÁG: -Ha valakinek a feje sérült, sose mozgassuk! Lehet, hogy gerincsérülése van, ilyenkor a mozgatás alatt lebénulna!

-rögzítsük le a hintát...

 Mindenki látta már a Tv-ben, hogy fehér-/zöld-/kékköpenyes, véres ruhájú mukik nyomogatják a halott emberek mellkasát (sajnos sokszor szörnyen rossz technikával). Mit is csinálnak, hogyan kell (kéne) csinálni és miért is van erre szükség?

Újraélesztést akkor végzünk, ha a keringés leáll (tehát 'nem ver' a szív). Ezt legkönnyebben laikusok abból tudják megállapítani, hogy a sérült nem lélegzik. Ilyenkor általában nincs szívverés se.  ('Profik' a szívverést ilyenkor az ún. arteria carotis-nál nézik meg, ami az ádámcsutka mellett jobbra/balracsúsztatott 2 ujjal történik.) A befúvások (Mo-on szájból orrba, szinte összes többi országban szájból szájba) a tüdőt feltöltik oxigéntartalmú levegővel, így a vér oxigénben gazdagabb lesz. A mellkasi kompressziók ( ='nyomkodás') pedig a szívet összenyomva mesterségesen pótolják a szívverést, így az oxigéntartalmú vér eljuthat a test sejtjeihez.

Most, hogy az elméletet áttekintettük, lássuk a gyakorlatban: (A CIKK A KÉP ALATT FOLYTATÓDIK!)