Mivel bármikor kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor Neked kell elsősegélyt nyújtanod, jobb, ha felkészülsz előre, mit fogsz érezni élesben.
Első az ijedtség. Ezen mindannyian átesünk, mentősök is, a különbség azonban abban rejlik, hogy tud-e minket uralni ez az érzés, és képesek vagyunk-e legyőzni. Ha akarjuk, képesek vagyunk rá.
Az ijedtséggel párhuzamosan már el is indulunk a beteg felé, szívünk erősen dobog a torkunkban, esetleg remeg a kezünk-lábunk. Ezek után veszünk egy mély levegőt, körülnézünk, belátjuk, hogy segítenünk kell, nekünk és nem másnak. Egy pillanatot szánunk arra, hogy átgondoljuk az esetet, megtervezzük az ellátást. Ezt hosszan írtam le, de maximum pár másodperc telt el eddig, odaérünk a beteghez.
Már nem magunkra figyelünk, hanem rá. Nem az uralja a gondolatainkat, hogy izgulunk, hanem cselekszünk, és pörög az agyunk.
Megállapítjuk, eszméleténél van-e, ha nem, lélegzik-e, ha nem, segítséget (104) hív(at)unk és újraélesztünk. Ha kielégítően lélegzik, de eszméletlen: stabil oldalfelvésbe rakjuk. Ha eszméleténél van, beszélünk hozzá, kikérdezzük, tudja-e hol van, milyen nap van, mi a panasza, stb.
Ezzel egy időben lefektetjük (kivéve: gerincsérült: nem mozgatjuk; mellkasi panaszok:mozgástilalom és félig ülő testhelyzet). Esetleges súlyos vérzésnél sérült végtagot megemeljük, spriccelő vérzés esetén artériás nyomáspontot alkalmazunk, súlyos vérzésekre nyomókötés. Ha sápadt, pulzusa gyenge: lábait megemeljük.
Hívjuk/-atjuk a mentőket (104).
Majd a fejétől a lábfejéig mindent átvizsgálunk. Közben a tanultak pörögnek a fejünkben, összerakjuk a képet.
A sérült ellátását folytatjuk a mentők kiérkezéséig, további kérdéseket teszünk föl neki (ismert betegségek, név, kor, gyógyszerszedés, (gyógyszer)allergia, utolsó étkezés, stb. Már a kezünkben az irányítás.
Megérkeznek a mentők. Elmondjuk nekik, mit tudtunk meg, mit csináltunk, felajánljuk a segítségünket. Végeztünk! Megmentettünk egy életet! Gratulálok!