Érdekes, és mégis nagyon nehéz feladat, ha olyan helyen kell elsősegélyt nyújtanunk, ahol sok sérült van (>5 sérült: tömeges baleset). Lehet ez akár egy buszbaleset, akár egy épület összeomlása, vagy tűzeset. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy helyesen döntsünk, hogy kit lássunk el először és hogyan. Most bemutatok egy egyszerű rendszert, aminek a használatával könnyen helyt állhatunk ilyen helyzetekben.
A SZITUÁCIÓ: autópályán felborult egy turistákat szállító busz. Megállunk, és odamegyünk. Sikoltozást hallunk.
AZ ELLÁTÁS: Nehéz feladat. Körülbelül 50 sérült, pánikhangulat és egyelőre csak mi vagyunk az ellátók. Nagyon-nagyon fontos, hogy hogyan osztjuk be az időnket, minden másodperc számít! Miután ellenőriztük, hogy biztonságban vagyunk-e (pl nem ég a busz), segítséget kérünk. A baleset láttán nyilván megáll egy-két autó. Rámutatunk egy emberre, „hívja (Magyarországon) a 104-et, mondja meg, hogy 40-50 sérült, a nevét, telefonszámát és a helyszínt”. /Kb 10 mp-nél tartunk/. Következő teendő a könnyű sérültek kiszűrése, hogy ne tereljék el a figyelmünket. Ezért bekiáltunk a buszba: „XY elsősegélynyújtó vagyok, aki járóképes, jöjjön a hangom irányába!” /15-20 mp telt el/. Amíg jönnek kifelé, szólunk egy laikusnak, hogy szedjen össze minél több autós elsősegélydobozt és hozza ide, a sofőrökkel/laikusokkal együtt, szükségem lesz a segítségükre. /fél perc telt el. A mentőszolgálat már úton./
A következő teendő már az ellátás. A könnyű sérülteknek megmondjuk, hogy hova menjenek (pl annak a fának atövébe), mindenki feküdjön le és várjon ott minket. Így a buszon 3 kategóriájú sérült maradt: klinikai halottak (keringésleállás), azonnali ellátásra szorulók (artériás vérzés, shock), és súlyos sérültek (pl hasi sérült, nem artériás vérzéssel). Azzal kezdjük, hogy amíg megyünk be a kárhelyre (busz), a segítőknek elmondjuk, hogy mit kell csinálni, miközben mi csináljuk, így nem vesztünk időt. Minden emberhez odamegyünk, rákiáltunk: Uram/hölgyem, jól van, minden rendben? Ha nincs válasz, akkor fejhátrahajtás, hármasfigyeléssel arca fölé hajolunk, halljuk-érezzük a légzését és nézzük a mellkasát. Ha nincs légzés, akkor klinikai halott. Valahogy meg kell jelölnünk a sérülteket, erre a legjobb, ha szalagokat rakunk rájuk (fekete: k. halott; piros: azonnali ellátásra szoruló; sárga: súlyos sérült; zöld: járóbeteg), de mivel ezek általában nincsenek kéznél, alternatív megoldáshoz fordulhatunk, például a homlokokra írjuk, hogy H: halott, A: azonnali ell. szor., S: súlyos s., K: könnyű s.. Sajnos a klinikai halottakat nem kezdhetjük újraéleszteni, mindaddig, amíg az azonnali ellátásra szorulók, és súlyos sérültek nem kerültek ellátásra. Ez sajnos szomorú, de mialatt egy embert újraélesztünk, 10 artériás vérzéses kerülne a klinikai halál állapotába, így ez a stratégia egyértelműen rossz lenne. Tehát: miután meggyőződtünk róla, hogy lélegzik, megnézzük, hogy van-e súlyos vérzése. Ha van, rakunk rá nyomókötést (amit megmutatás után már az „önkénteseink” is el tudnak végezni, így mi továbbálhatunk), és megnézzük, hogy sokkos állapotban van-e (megnyomjuk a tenyerüket/körmüket, és ha a színét visszanyeri 2 mp-en belül, nincs sokk. Sötétben pulzust nézünk csuklón, ha nem vagy rosszul tapintható és szapora, akkor sokk.). Ha sokkos, akkor lefektetjük és lábait alátámasztjuk.
(A sokkfektetés. Megemelt végtagok esetén több vér jut az agyba.)
Ezt a besorolást triage-nak hívjuk. Ha nincs légzés, klinikai halott. Ha eszméletlen/artériás vérzéses/sokkos,
akkor azonnali ellátásra szorult. Ha van súlyos sérülés, de nem azonnali ellátásra szoruló, akkor súlyos sérült. Ha könnyű sérülések vannak, és tud járni, akkor könnyű sérült. A triage-olás közben eldöntjük, ki milyen kategóriás, az azonnal ellátásra szorulókat ellátjuk/elláttatjuk, mindenkit megjelölünk és továbbmegyünk. Ha az összes azonnali ellátásra szoruló ellátásra került, megkezdjük a súlyos sérültek ellátását. Utána kezdhetjük azok ellátását, aki a kezelés alatt lett klinikai halott és nagy esélye van a sikeres újraélesztésre. A könnyű sérülteket is ellátjuk, az összes sérültet ellenőrizük.
A besorolásokat jó dokumentálni, így visszajelezhetünk az irányító csoportnak (104), hogy hány és milyen sérült van, illetve a megérkező mentőegységeknek is segítségére lesznek az adatok.
Sok sikert! /és ne a sikoltozás hangereje alapján soroljuk be őket ;)/ A kérdéseket várom:)
Végül pedig emlékezzünk az Egyiptomban elhunytakról!
